Nem lesz
Légzésem szállong körözve
csillagok szerpentinjein.
Innen jól láthat örökre
minden, ha már semmije sincs.
Kopaszodó szent üstöke,
telihold, parókalomb fedi.
Tüdőm süvítő füstköde
glóriáját lekergeti.
Felgőzölt rézüst, napra Nap,
inhalálni fölé hajolok.
Tág pórusú a pillanat,
távolodnak az atomok.
Ág pattan el, mélyen bezúzza,
horpadt ég bádogán fecske kong.
Állásom nem lesz, az utca
kihúz alólam házat, betont.
Hányan? Hol egy van, ott egy sincs?
Rád sem gondolok, kedvesem.
Aki ma este lefekszik,
mit számít, nélkülem? velem?
Ez a mű a 'Rádnyitva ablak, ajtó' című kötetben található meg.