Holtjáték
esőkkel körbetekert Föld
esőkre fűzött száradás
pupillán megfeneklett ég
nem fér be szivárvány alá
izzadt hónaljszagú rétek
apám kivirradt ingei
ájer járja át varrását
a végtelent kiengedi
összerakta erdőimet
mohacímkékkel látta el
megfogalmazta magányát
gyökérrostokban áttelel
gyűrűző szavak századát
eltérítette geszt szíjács
én mondom amit ő akar
taposom hátát mezítláb
kit korholhatnék ha nem őt
ki nem szeret miatta nem
beléfulladt már annyi nyár
csöndenként föléleszthetem
gyorsan fölengedett kuplung
szívem nagyot lök ráncigál
holtjátéka sok vagy kevés
fullad nincs jó beállitás
Ez a mű a 'Rádnyitva ablak, ajtó' című kötetben található meg.