Rejtőzik minden
A hipót anyám hinti szét,
fertőtlenítő hószag száll.
Magára rántja, mit kimért:
hószőnyeget ráz, hószakállt.
Fák tapasztják sörényüket,
zsiráffal teli a Tabán.
Zebracsíkos tető üget
le futószalagzó haván.
Kopasztva, csavarva tőből,
szél üt hattyúk golfnyakával,
libabőrt pelyhekké őröl.
Pegazus fölötte szárnyal.
Ablakba ment porhónyi táj,
kötelez biankó mező.
Szárnysűrű pislogás-homály
rebben a fagyokból elő.
Rejtőzik minden előlem,
nekem öltözött maszkabál.
Maradok hazámhoz nőtlen,
több lábon álló vasmagány.
Fölkelek innen tüstént,
veszem a telet ölbe.
Nem visz rá semmi szükség,
született bölcsők bölcse.
Rövidre fogd, még elkésel,
ki velem jött, ki hazament.
Hány útszéli égzengéssel
feküdt össze az anyanyelv!
Nem mondom, hinni se volt rossz,
angyalt hempergek kiságyba.
Mire a villanyt leoltod,
mindenki árva, kizárva.
Ez a mű a 'Rádnyitva ablak, ajtó' című kötetben található meg.