Déva
Ugyanaz a vers, mi most is íródik.
Összeépült mind a tárgya.
Fénytörés, tálca egy irányt hord itt:
felosztják szobámat éjszakára.
Meszes messze köt meg, Déva titka.
Átvakul három vakolat.
Szelet rakodsz körém, kifordítja
fregoli-egem, vállat tapogat.
Lerögzítek formát, távolságot,
holdközépbe körzőhegyet.
A honnant és hovát összezárod,
Napból metszem ki csiszolt méreted.
Lélegezd, sóhajtsd rám öntőformám,
hullámoztass cserepeket!
Megroppantja, szétfeszíti bordám,
por száll: illatodat cementezed.
Mert legfontosabbak az arányok.
Előre, hátra mennyit lépsz.
Aszfaltba gőzölt, forró lábnyom
mélyébõl, vízbõl kikevert egész.
Egy jövőbõl, bármi is a minta,
szerkesztett hullámtestvérek.
Az elmúlás se bonthatja vissza,
amit tévesen tervez az élet.
Ez a mű a 'Rádnyitva ablak, ajtó' című kötetben található meg.