Egy nappal, egy szerelemmel
Egy nappal, egy szerelemmel
fölhígul az alkonyi bor.
Ingujjam itatta reggel,
vászonterítőmre kifolyj.
Ibolyák térképe, határa
tavaszodni szememre kiül.
Ragacsos fűszál, mind zárva,
dűlőutakon menekülj.
Most idomít be az árnyék,
vele szívok friss levegőt.
Iramában lépek hátrébb,
húzván a Napot, lemenőt.
Horizonttöretésű ég, föld
feszesen lóg, élre vasalva.
Hunyorító emlék régről:
nagyanyám zsebembe varrja
pár madara pántos röpét.
Én füstszaggal mosom össze.
Levesbe aprított sörét
maradt csak belőle őszre.
Ibolyavonalú reggel,
beszeszelt, meggyorrú, idült.
Egy nappal, egy szerelemmel
tavaszodni szememre kiült.
Kivirágzik hány kirakat!
Emlékezni gyere magadra.
Pántos röptödből mi maradt:
felhőt kötöz, égre vasalva.
Tűz növeszt meg feketére,
most idomít be az árnyék.
Nézd, elfolyik arcom. Vére,
csillagok zsírja ha rámég.
Hangyaboly bont terüljasztalt,
hátukon holdkaréj kenyér.
Közelebb újabb arasszal,
vállam a végekig felér.
Ragacsos fűszál, mind árva,
dűlőutakon menekül
ibolyák térképe, határa.
Többé ne maradj egyedül.
Ma rendet rakok, ha rend kell.
Mire megjöttél, rendet raktam.
Kerítés képében menj el,
szegélyezhesd, mi lakatlan.
Ez a mű a 'Rádnyitva ablak, ajtó' című kötetben található meg.