Csont és súlyzó
Biztatta ez, az, mint mindenki mást,
és meg sem áll, gyújt csillagról csillagra.
„Mondd szépen: á” – hangzott az elhívás,
tüzes nyelvét, jóskártyáját kicsapta.
„Szonettet írj, istentelent, merészet!”
Ellenkezett, vallotta: hasztalan.
Szerzett Napot, Holdat versébe képnek,
hitéhez őt, Istent, hisz arra van.
Fitté avanzsált procc edzőteremben.
Súlyzósoron halstatti csontlelet,
hasonlat-lábszárak elföldeletlen.
Elismerésre gyúr sok szerkezet,
magasba lök bármit, csak lent heverjen –
egyszerre csont és súlyzó nem lehet.
Ez a mű a 'Rádnyitva ablak, ajtó' című kötetben található meg.