Beriaszt az aranykapu
Kárpáti Kamilnak 80. születésnapjára
Sokat fogyaszt a nappal,
valahol készül a számla.
Kattog, hogy bong belé hasfal,
szívem villanyórája.
Elvisz a drágaság, Kamil,
s én olcsón adom a bőröm,
mint gázfűtést, lecsavarint,
tűzfalon felperzselődöm.
Megyek a postára, összes
verseidet befizetem.
Papírra nem döntök hölgyet,
pultnál kell teljesítenem.
Soraim jók-e, rosszak?
Tízszázalékos költségleírás,
adóvonzat.
Göngyölített öröklét.
Letisztáztad, mi mennyit ér:
van költő és van mezőny.
Szakadhat-e szép tekintély,
barázdált homlokredőny?
Függönyözhet fehér selyem
nemzedéknyi tisztaszobát?
Oda szorul az értelem.
S ha végül, Kamil, nincs hová?
Félrevert rímért ki fedd meg?
Öreg Költők, utánatok
sorvég-ficammal bicegnek
pályáztató kurátorok!
Mannamentő managerek
basszázzák bosszús bosszukat.
Keletet küld maga helyett
Pokolra tőzsdéző Nyugat.
Fizetetlen blokkot kapunk,
nem húzza le Alpok, Lajta.
Beriaszt az Aranykapu,
csak magyarul bújok rajta.
Kamil, te könnyen csatangolsz ,
Európát bírod szóra!
Beszélhetem én az angolt,
ha Róma van nálad, Róma.
Mert nálad van drága Róma –
kalandozó vers rabolta.
Ez a mű a 'Fagytak poklaid' című kötetben található meg.