Így mulat egy magyar költő
Mitől félsz Hogy középszerű leszel
Költészet nevű talárod alatt
nem hordasz drága selyemnyakkendőt
Az ihletbe mélyen beúszva rájössz még leér a lábad
Évek óta vársz erre egy fehér lapon magadra maradtál
mint elsőéves fizikushallgató az atomreaktor irányítótermében
körülnézel megnyomsz egy gombot és spekulálsz
átlagos tragédiáidban beindult-e a magfúzió
Első sorod még telemegy habbal
hiszen frissen vered csapra a söröshordót
aztán szétvetett lábú forgalmas kereszteződések helyett
rutinosan megdöntöd kissé a másodikat
szívja csak be löttyedt lelked a verőfényben megrestült életet
Vakmerő halálugrással vállalod önmagad
Tolódzkodván párat úgy ugrasz ki a párhuzamos korlátból
hogy előbb megpihen két kinyújtott lábad
a jogi végzettség csiszolt lécein
mert félnél ezért módosítani a természet törvényeit
A költő amúgy sincs tisztában magával
lehetne tűzoltó katona vadakat terelő juhász
ő mégis vabankra játszik
felelőssége teljes tudatában marad ki a társadalmi teremtésből
szíve vaspántos ajtaját is átszereli nyíljon befelé
a Paradicsomból kiűzött anorexiás tények is
könnyen berúghassák
Szétírt szerepekkel haknizik
az üveg falán lefutó
utolsó vörösborcseppje mímeli
a hullócsillag kozmikus munkabalesetét
mert dehogyis pénzüket irigyli az ügyvédeknek
a tisztes polgári jólétet
hivatalos nyelvüktől fél hogy eztán az válik hivatalossá
Miként vallottad be szüleidnek hogy verseket írsz
faggatják szemérmetlen coming out -járól
a fotelbe hanyatlók
meglazítva városuk nyakán a csőd fenyegető keselyűköreit
míg titkárnőjük az ablakból körkörös mozdulatokkal
kimasszírozza a holdat
legyen végre újabb munkanap
És lesz
a fülhallgató-pártában maradt online honlány
böngészi szemedet ruganyos kisportolt megértő
de a havi nettó meg ugye a büdzsé
neked csak a kötött forma fix
egy hexameter plusz két felező tizenkettes az annyi mint
Bűntudatból hömpölygeted e szabadverset magad előtt
így mulat egy magyar költő m a r g ó t ó l m a r g ó i g
Margótól Margóig
stilizálja a politikát politizál a stílusról
mert a stílus politika a politika stílus kérdése
olvasóknyira fogyatkozott népe
biztonságban érzi magát a demokrácia helyi járatán
Egyedül járod hát végig a verset
felszeded az aknákat jeget olvasztasz
le ne csússzon a lapszélről mikor ideér a busz
mert nincs szabadság mi légzsáknak kinyílna
Ez a mű a 'Fagytak poklaid' című kötetben található meg.