Fabula
Elképzelted már, a karcsú gólya
délszak szélességét hogyan rója,
patadobajban, majomkenyérfán,
felriadt homokba szúrt fehér szárny:
leng, lobog, vagy piheg becsavarva,
felségjele nélkül nincs szavanna?
Otthona, mit körbe-körbe pásztáz,
zsúptetős, pöfékelő parasztház –
fogadok, a gólya így él benned,
másként egy gólyának sincs értelme!
Ha látod mezőn inaló fajtám,
összevont szemöldököd lecsap rám:
milyen fondorlatba, bűnbe fűzlek,
veled szőni meg, mi nekem üzlet?
De ha igazabb a gólya délen,
nem engedem, hozzád hazatérjen!
Ha meg kéményeden költ különbet,
ágálhatnak szikkadt bennszülöttek!
Költő nem az olvasó kegyeltje,
soronként kell, hogy őt megteremtse.
Szavanként kell, hogy világra hozza,
s mert árulása is, kell a csókja.
Szétkürtölöm, Sátánodról mit tudsz,
óvadékod leteszem, mint Krisztus.
Leetted rossz sirálylandolással?
Áthúzom tengerneműd, honvágyad.
Leszek-e még szabad, mikor hasznos?
Felnövök-e hozzád: feladathoz?
Élményeid csúszdája sodort el?
Fékez a vers: fontossági sorrend.
Felsorolásai sortartóak,
bárhol rak jelentést kósza gólya,
ott épül köréje kémény, tető,
hol adott szavam számonkérhető.
Ez a mű a 'Fagytak poklaid' című kötetben található meg.