Fagytak poklaid
Tudom, kicsinyes vagyok,
túl nagyvonalú olykor,
iszkolj, ha félsz a szótól,
kiúttalan mondatok
melyik zugában hagy ott
ihletem, fukar szponzor.
Kosztpénzünk kosztümre költöd?
Irul-pirul kopni kelméd.
Valót jegyeznék a tőzsdén,
ingadozik, ma mond csődöt.
Tárgyak gazdagsága börtön,
mutató névmásban elfér.
Ne adj hatalmat kínomnak,
kezembe pénzt, pofont, sikert:
erő az írást kioltja.
Rám irigy vakuk villognak,
mosolyok csorbáján kifent
kések: fogaim közt viszem.
Légy én , lényed úgy kívánom,
át- és átírt vers a tájon,
szél gyors kurzorán sodródom,
hánykolódom, forgolódom,
kicsavarodom az álom
menetéből, csillagokból.
Rossz a fogása az ősznek,
se kereslet, se kínálat.
Árfolyamán megírnálak.
Festett hószálak lenőnek,
vacogsz verssé bevetkőzve,
fagytak poklaid lírára .
Ez a mű a 'Fagytak poklaid' című kötetben található meg.