Árulással kezdődhet
Gerendává gyorsítván a szálkát,
árulással kezdődhet a férfi.
Tervezgetni van ideje, vár rá
öt év, míg a jogi kart elvégzi.
Tekintetére kulcsokat akaszt,
mint minden körív, kicsorbul ez is
elméletek kulcscsomója alatt:
végül pénz- vagy istenkérdés neki.
Figyeli az órát aktus közben
– szintidőn belül még mennyi hátra –,
s hogy vajon „jó napot”-tal köszönt-e
az új eladó, vagy lesziázta.
Versbe apportált drága szerelme
cégnevén köti szerződéseit,
melyeket, hisz mind rajta keresne,
partnerei alulértékelik.
„Ugyanaz nem fogható meg kétszer,
átrendeződnek a zsírszövetek –
elkotródhat innen kis keblével,
fedezetül nem ér az összesen…”
Ő ne tudná? Tanúja több éve,
tűnt pasikon vigasztalódik így:
más nőnek kerekedtek fölébe,
érintéseikre mégis irigy.
Sorait mintha megírták volna,
elírták előle életkorát,
el a lányt, szenvedélyeit sorra,
ahogy alkonyfényben hűs csókot ád .
Mindenki egy irányban dilettáns,
érti már, miért nem véletlenül.
Ama slampos sleppbe aki beáll,
árulása sosem életszerű:
szíve tele annyi békességgel,
betölteni nem kell több, mint havi
fix és szex, s hogy teljesítse érte
az apporttárgy kritériumait. –
Pikareszkből szalajtott poéta,
rezsit nem fizet, igazi júdás,
tüzel mozgó, mozdulatlan célra:
nincs ennél tökéletesebb húzás.
Törvények gondolatritmusában
szedi lábát állásinterjúra.
„Arra vágyik? Ott az ifjúsága!” –
ebrudalják ki újra meg újra.
Nem esik jól tőle sem a pátosz,
számonkérhető deklaráció.
Hit ha párosul fogadalmához,
két sora ha összecseng: lázító!
Ki bízná ügyét képzeletére,
egyáltalán, vannak-e még ügyek ?
Nő van, akit elárulhat végre,
elvervén nagy, perverz verséhüket.
Ez a mű a 'Fagytak poklaid' című kötetben található meg.