Hajnali akvarell
Egyre hangosabb a forgalom,
tovazúg ablakom előtt.
Megszorít és ellazul a zaj,
huszonnégy órás vérnyomásmérő.
Betűröm húsomba ereimet, ne fázzak,
zsibbadásig felhajtom a vért.
Kilógja rajtam magát
a vasalatlan, vizes keringés.
Vénasszony tipeg-topog a gangon,
talpán ragad ismeretlen nyoma.
Megritkult, könnyű csontjait akasztja
hajlott gerincére, fogasra.
Roppannak szabályozatlan nyárfák.
Lerakódnak közéjük az autók,
szétparkolt fogközökbe
vörösborsav csillaggal.
Elgémberedett féltekéről
Föld fordul másik oldalára.
Vörös hangon sugároz a gyep,
az esti koncert ledöntött hangfala.
Zuhanyzol, vagy épp olajat forralsz?
Oly halkan matatsz, tétova homály.
Sürgésed berendezi a konyhát,
befekszik mellém egy hideg számsor.
Testem, vagy a kisportolt vers
tartozik-e inkább hozzád?
Ez a mű a 'Fagytak poklaid' című kötetben található meg.