Vízkereszt
1
Elérkezett, ím, Vízkereszt,
s én, Magdalai Máriák,
nem érzem ízetek!
Cserfes csitrik,
megtartó özvegyek,
kelmétek
hámozva ízlik,
ebédet
főzzetek!
Bomolnék belétek,
nyugodnék köztetek.
Ám önkézre utalt az utált önkény
huzatos tűzhely mögött,
huzatlan ágy öblén,
ahová az örvény
kivetett,
kilökött.
2
Nagymama szerveit leltárba veszi
egy kipakolt lelkületű boncmester.
Összeadott és kivont Budakeszi:
hol, hol nem, mesés hitvesem volt egyszer.
Mire való a vizes tüdő,
a serpenyőnyél, ha elárvul?
A szorongatott, hideg kézfej,
a zongorabillentyű-lábujj?
Feleségemből én hiányzom,
élve távozott el, visszajár,
kísértet, kivel nem vet eggyé
sem ágy, se gyász, se feltámadás.
Megcsaltak hát, és ettől
sűrűbb a méz, a lekvár,
belecsorbul fém csengőnk
a csöndbe, valaki zár,
nyikorgat,
nem nyit ajtót –
miféle misére,
ki kongat?
Érintésemre ki parkolt?
Ki csillapítja étvágyam?
Ki veri el farkaséhem?
Inget ki vasal, ki akaszt
vállfámra válófélben?
Felesel feleségem,
fele se osztályrészem,
mit nem kér peres fél sem,
egészül vereségben.
Dugdosom jegygyűrűm törtarany árát,
nehogy a sárga csekkek még elköltsék.
Akad-e asszonyibb öl a hazánál?
Van-e nagyobb perköltség az erkölcsnél?
3
Elérkezett, ím, Vízkereszt,
s én, Magdalai Máriák,
pótolom ízetek!
Hűségesebb a Vodafone-hoz
légy hát, a gyönyör szent, feloldoz!
Esküvői letétet
vissza sosem igénylek.
Nem kopogtatok
többé méheden,
egyedül magam
vérét mérgezem,
verítékezem
az Elsüketített Lakásban,
hol csöngetni tilos,
csak ágyneműt, törülközőt
mos, aki mos –
hosszasan csöpögő fregolijának
trópusától az emléked kiszárad.
Ez a mű a 'Albérleti fordulónap' című kötetben található meg.