Holtomiglan alperes
Egy kávét megér a szerelem
az Andrássy út hetvenkilenc alatt,
s egy sonkás focacciát,
mi tegnapról maradt.
Egy kávét sem adnék házasságomért
a Budaörsi út tizennyolcban,
üzenj gyorsan,
akarod-e a Szarvasi
presszógépet megtartani,
a postaládába mikor dobod be
kulcsaidat, írd meg!
Hiszen soronként változik a címzett,
házszámonként vált irányt a koszorúér
szívem Szív utcai domborművein,
mire az újév
főszeres, bíbor Glűhwein
kortyaival kezd fűteni.
Minden áldott reggel Presszót nyitok
tovább vetemítvén a hevedert
kipakolt, hideg titok
bejáratán, lantatván bevedelt,
drága
rumosüveg fenekére hágva.
Egy átkozott presszóra
sem invitálom
a holtomiglan alperes felet,
kit főnöke, magas szeszfok koholtja,
versem romkocsmájából
elszeret.
Lúdbőrözöm fém önkényuralmától:
sarló, kalapács, ásó,
kapa, nagyharang…
egymástól a közös költségnél fogva
választanak el napra nap.
Félreteszek két kilowattóra
fogyasztást vékony wolframszálba, jussom,
késünk pengeélét, hogy ne csorbuljon,
elfelezzük a rozskenyérszeletben.
Mondd, meddig lehet jogtisztán szeretnem?
Egyedül a forradalmi acélék
rozsdamentes az Ötvenhatosok terén,
és a gőzfelhıt sugdosó kávégép
Teó romolhatatlan mosolyában,
míg pultot mos oly zavartan s vidáman.
Szárítójáról, mely színültig telik,
leesik és ripityára törik
fehéren csillogó nevetése,
egy-egy csésze,
mikor ott ülök, szemközt véle
a forgó-surrogó bárszéken –
késleltetett találkozásokat
szalasztok el ennyiféleképpen,
megoldandó, ki miért és hogyan
hibázott, mert bűnt is jog teremt:
más nő se viselné el természetem.
Azt hiszed, mint szűkölő kutya,
kaparom küszöbödet,
és hübriszt afféle jutalomfalatként
katarzis követ?
Még ha jogodban áll is
e gyomorkeserűt lefőzni,
mit vársz, milyen banális
választ tőlem:
az én jogom nem ősi,
hogy, mit szerelemre kuporgattunk,
szakításra költsem?
Nem tékozlom el, ne félj,
verítékünk vér-gyümölcsét e csődben…
Teó, tudod, kitől a szenvedély
tovább lobog,
nos, van közte és köztem
valami , amelyhez nem férkőztem
közelebb, ám ha boldogok,
miattad, csak miattad leszünk.
Szerves tőzeggé bont mind e bűn
és szervetlen vágy,
mi belőlem téged kipurgált.
Átmosva zaccá porladsz filterekben,
aromádat szürcsöltem, lélegeztem,
hogy éltessen, ha rútul
vagy szépen belémpusztulsz!
Ez a mű a 'Albérleti fordulónap' című kötetben található meg.