Rekviem egy karácsonyért
In memoriam Bohn Edit
Iramlik szíved az intenzíven,
gépeken tornázik sok kicsi szerv.
Égi körökre köt örök Isten,
kihajtva tüdődből holdnyi vizet.
Lassan ürül sejtekbıl a vér is,
pumpált szusz az összehajtogatott,
rossz gumimatracból. Jaj, ki érti,
ez a semmi lét mitől legnagyobb?
Kosztümöt öltöttél Szentestére –
táskádig bezsákolt, visszaadott
Szent László. Kis fokozatra véve
mikróztunk infúziós tasakot.
Dédunokádat nem, válásomat
megélhetnéd, ám fel sem áldozzák
Jézust, ki nem sírt föl, meg sem fogant.
Torodhoz főztél töltött káposztát.
Negatívban iramodik szíved,
felhasított fényképek ideje.
Fekszel ránctalanul, kifeszítve,
bekapcsol egy monitor, kifejez.
Házadra sár tapad, gyűrődik út.
Óriás Hold süpped közeledben.
Olyan iramban távolodj, simulj,
hogy elcsöndesítsen, fölemeljen.
Ez a mű a 'Albérleti fordulónap' című kötetben található meg.