Csíksomlyói kantáta
1
Ez a föld húsomból való
bokám vizenyőjébe süpped
hogy egy tapodtat megborzongassa
a csíksomlyói zarándokösvényt
sáros fűgyökértől őri szélgyökérig
buborék-irányban záport lúdbőrzik
holtakat nyújtóztat határtalanná
kiket nem présel össze ágykeret
elkorhadt koporsódeszka sem korlátoz
s éjfélkor békésen áthemperednek
a schengeni övezet mélységi sáncain.
Ennek a földnek nincs kiterjedése
hegyei behorpadt járomcsontok
kikalapált karosszériát a mennyet
előzgetjük jobbról-balról szerpentinjein
ám a kocsiban nem mi magunk ülünk
csak egy apokrif legenda megszállottjai
és a Királyhágó nem történelmi lecke
csak felsőfokú vezetési tréning
alvilági démonokként kamionok
pattintanak rá az útpadkára
s a traffipax e khároni révész
falvanként két oboloszért átbocsát a Sztüxön.
Térképe sincs a tájnak
nem ápol domborzati viszonyt
ki kell egyenlítenünk a honvágy
életveszélyes szintkülönbségeit
helyrezökkentjük az évszázados
nyakficamot szemtengelyferdülést
lengéscsillapítóval a nézeteltéréseket
érettségiről jövet vásároltam
egy középkori ábrázolást róla
hol Hungaria Regnum Comitatus
minden helységnév latinul szerepel
s most román átírásban az angol nyelvű
via-michelin útvonaltervezőn.
Lesz még valaha följegyeznivalónk
származásukról a származók számára?
Vagy ezentúl mint országrész úgy merül föl
hogy okirat kell-e a határátkeléshez
vonzók-e potya lakóparkjaik
a közösségi ingatlanpiacon
s hány zöldmezős beruházás teljesíti
az olcsó munkaerő reményeit?
Ezt a földet nem akarom látni
árnyaival súrlófény hiába szembesít
ha elüszkösödött falak szikráznak föl
visszapillantón és bádogkupolákon
vallom hetedíziglen nem találkoztunk soha
mert az idők kezdetekor semmivé lett
amint kiejtem a nevét elcsatolom
ahogy kimondja a nevünket az autó
katlan visszhangjába zúg alá.
Ez a föld nem létező
lefelé építkezik fölfelé temetkezik
mintha az éggel cserélt volna térfelet
Farkaslaka és Pusztakamarás
két talajveszített agyagmágnás
anyaországi temetőkbe fektet
a csucsai Boncza-sziklaszirtről
zengı érccé visszafejtik Adyt
és kitermelik Gorgó-fejnek
római brüsztnek Goga-mellszobornak.
2
Mintha aranyporos, bolygatott sírkamrák
parlagfű-urnás hamvaival elegyítene,
úgy húz magába a teremtés előtti nyers sár,
öltene bakancsformát, térdnadrágot, emberi arcot,
de lábujjhegyen lépkedünk a székely
vendégszeretet tisztaszobájában,
tapogatózva tömör, fekete tabuk között,
előzgetve egymás tapintatos szavait,
akár a szándékoltan lomha járműveket nemrég –
mikor hajnaltájban kiszállunk kocsinkból.
Tudom, hogy valaki más cselekszik helyettem,
és valahol másutt, mint műszerünk mutatja:
Frankfurtból Hanoiba repült a gépem ennyi
órán át, de most mégsem alhattam, hisz lepergett
életem s történelmünk az úttalan sztrádákon.
És titáni roham indul föl a hegygerincre:
tarka nyeregtakarón egyetlen színfolt vagyunk,
ki-ki ruháján jelzi, miféle belső kövek
billegtetik a Somlyó Pegazusának hátán –
renegát helyi remeténk tovakerekezik
motoros biciklivázán fehércseléd üget
Árpád népe pólóban börtönviselt martalóc
kis csapat sört csapolgat zöld-fehér fradisálat
fúj a Szentlélek miként meccset az Igaz Bíró
pártbandérium s egyházi zászlóaljak vegyest
szittya nemzetmentőkkel nagycsöcsű törülközőre
alkudnak mását sózták volna rám Vietnamban
fenséges holmit adnak-vesznek Máriát Buddhát
forintért lejért vatikáni jó valutáért
hét főbőn édesíti ama nyolc boldogságot
melyekről Pünkösd nyelvein szól a tizenkettő
kinek füle van hozzá hallgatja valamennyi
Hosszan göngyölődnek hímes pénztárgépszőnyegen,
blokkot pörget ki róluk homéroszi seregszámla.
Állok a kunkorodó, ólomzöld rét peremén,
érkeztem, sehonnai, hazátlan, Budapestről.
Magyarország az üres kocsárdi váróterem,
transzportot indít, átad, sosem állomásoztat.
Verseim jegyzethalmán nőegyleti aktivisták
cserélnek recepteket, szíveket telefonszámmal;
otthon fennhordott orral botlanánk át a másik
gáncsolni kitett lábán, csengő-bongó rímemet
akkor olvassák egybe, ha összevert bokaként
alázatosan gazsulál a feljebbvalóknak.
3
Ide a Fennvaló hív istennél istenesebb
vallásnál rejtőzködőbb lelki népviselet
a felhőszakadástól átázott rétegek
ruháé sáré nyelvé
összeszigorosulnak
dús áttetsző pára oldja
elfogódottságunkat
talaj ereszti lazítja
röghözkötöttségünket
a lenttől és a fenttől egyaránt távolodóban
külön-külön mégis együtt
együgyűn mégis különbül.
Ez a mű a 'Albérleti fordulónap' című kötetben található meg.