Vadászat
Miféle madár csikorog és jajveszékel
függőfolyosónkra hajló boltozatfában?
Miféle nyílászáró fordul ki, fordul be
sarokvasán? Az ajtótok párától duzzad,
s mint szivornyázók jonha, lassan elnehezül.
Üvegtéglákba falazott napsütés hímzi
vakolatunk polgárpenészét. Gellérthegyi
szárnyasok gyűrűzve buknak alá, a födém
görgős, főnöki székein flúgos kamaszok
ádázan lökdösik magukat körbe-körbe.
Két vaddisznó is, olvasom, elmerészkedett
a Normafától hozzánk, a Schweidel utcáig,
kiügettek helyzetjelzőből, fényszóróból,
pedig ez már egy bandzsító kereszteződés,
a régen kivágott sváb szőlősorok helyén
ásványolajat szívó gépkocsik szorítják
a Hegyalját, és parkolóórák karói.
Árokparti keverék cirmos ólálkodik
hurkapálcán kopogó, rugós harkályt lesve.
Monorról származik, Hollókőről a játék
fakopáncs. Egyikük sem hihetőbb a kinti
madárricsajnál: lenőtt műkörmökbe csípett
krétacsonk csavarog így iskolai táblán.
A felmosórongyéj koszlott mikroszálait
végighúzták bőrünkön, porrá leszünk újra,
és kicsavarták sűrű parkerdők tövébe,
hogy onnét vétessünk a végső számadáskor.
Gumitalpú papucsom tisztaságtól ragad,
beállt a fogcsikorgató állkapocs görcse
és a ménkű forgalom Buda deréktáján.
A Döbrentei térig ereszkedő nyolcas
busz hány féktárcsát és térdízületet vásott
el húsz év alatt, mióta hányingeremet
előzgeti kuplungszagú, tabáni hágón?
Rács, korlát, cső rossz idegzetét felső szomszéd
ajzza pattanásig, leöblíti a vécét.
Ürítkezése rezet, vasat megremegtet,
s míg átzuhan otthonunkon, az ablakrésbe
telt zsírú főztök bűzfelhője préselődik
a szállodai konyha ventilátorából.
Kötelességtudó, háztartásbeli aktus
kunkog egyhangúan, mint hektikás fafúvós.
Honnét jön a hang? Melyik szomszédasszony élvez
pletykáknak kihúzható dobhártyába bújva?
Két és fél méteren fut a dupla fűtéscső,
bögrém pereme alatt csíkot húz a kávé,
arcodon sekélyebbek az alvás árkai.
Kirúgom a létrát szerelmünk vadleséből,
összebújunk, vonzó tulajdonságaidon
vissza ne kapaszkodjak. Szarvasbogár döngött.
Egy koca kismalacaival automata
kukoricán csámcsogott. Olyan gyorsan ment le
a Nap, mint mellénybe ejtett aranyzsebóra.
Emlékszel-e, hogy az ösztönösen gyorsuló
őzbakok mennyi idő alatt voltak százon?
Besűrűsödött-e patájuk nyomán a zöld?
Összeöregedtünk a várakozással, vagy
inkább hozzánk fiatalodott a korhadás?
Porcukorból ágyneműtartónkba költözött
ruhamoly bábozódik filcbe, szőrtömésbe.
Vízköves zuhanyfej fröcsköli össze-vissza
fürdőnket, a gázláng felszisszen, akár tűzfal
huzalán leszaladó villámcsapás, női
reflex térdig felszaladó harisnyaszemtől.
Legörnyedsz a hűtő mellé csúsztatott raidhez,
kijjebb vagy beljebb volna érdemes helyeznünk.
Csalétekbe hangyák áramlanak. Küszöbök,
falak, lépcsők folytonos nyomvonalán húzzák
fekete gyújtózsinórjukat, a kikelet
hosszabbítóját földgömbbe csatlakoztatják.
Tévékábelen szállítok gyerekkoromig
mérget: családi videókat szuggerálok.
Reménytelenebb fölfejtenem döntő okát
pályaelhagyásnak és párválasztásaim
megjósolt kimenetelének a hangyaboly
fészkénél. Kazettáról átjátszott dévédé
rózsafüzérként pergeti örök arcomat.
Mikor állatkerti kecske lop csemegét,
nem ártatlan pír ül ki tizenkét évemre,
csak balekségem prepubertás előjele,
burnuszba bugyolálva pedig azóta is
karácsonyról karácsonyra kipenderítem
Kisjézuskát a Táltos utcai szocreál
Oltáriszentségből. Ó, ha tudtam volna, hány
alkalmi házba kopogtatok be fogantyús
Betlehemmel, s hány foganatlan Mária hagy
faképnél, heródesi családtervezéstől
vérezve át hajszolt közösüléseinket,
aranyból is, ezüstből is ágyat kínálok
a szentcsaládnak. Azt se bánom, ha miattam
hiúsul meg a húsvéti evangélium.
Ménesi úti szédelgésemet látomás
kísérti, fakón elmacskásodott árnyakban
ugrasztja meg a vérkeringést. Százmilliós
lakások üvege mögött kivilágított
családfők állnak, mint kapitális nagyvadak,
mielőtt összecsuklanak, parkolójukban
egy disznóhajtás terítéke. Derűlátó
becslés szerint is nyugdíjba vonulok, mire
gyerekem lediplomázik. Átázott bakancs
gázol a zsombékosban, fenn madártávlatból
elhúzó hangorkán, fácánnyakkal kitekert
hangjegy, hangalak a téli vetést elálló,
néma csőben. A szerelem s a halál feje
elcsavarodik, akár pálinka kupakja,
elfojtott sóhajuk összecsomózott lábú
vadnyulak körül tekereg. Lövedékeink
pontosan csapódnak be, az ágbogat, törzset,
gyökeret eresztő, szép rügysorozatvetés
a márciusi fagyokat szíven találja.
Ez a mű nem található meg egy kötetben sem.