Cinkos emlékezet
Sálas, ködülte utcákon
tisztul magabiztosságom,
aki bennem hazajut.
Szalaggá járom a távolt,
vékonyul, kunkorba rándul
mögöttem fa, járda, út.
Felejtésem is hatalom,
őröl memória-malom:
forog velem a város,
planetáris agytekervény.
Megszokás herdál cselekvést,
teszem, mit tenni látok.
Fakó bűnöm csak bátorság,
gyáva voltam, nem jó hozzád –
átfutunk a piroson.
Rozsdálló hajléka hámlik,
tenyészik magszakadásig
metaforám, cinkosom.
Ki fordítja, amit mondok?
Fiaim, lám, okosodtok:
burger kingben fix kaja.
Szivárvánnyal szegett gúnyám,
így, ősz táján, de megúnnám!
Csörögefánk illata
recseg-ropog talpam alatt:
huss! egy falásnyi se maradt!
Lencsevégre az Istent!
Hiányzik még albumomból,
melyik feszületen pózol?
Jó lesz ott, vagy leintsem?
Annyiszor megtett életem
árnyakban visszanézhetem,
zörgő negatívokban:
elnyűtt tekercsben gázolok,
a virradat ma rámnyitott,
avarrá válok nyomban.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.