Siófokról jövet
Egy napot se loptál, nem loptál soha,
egy percet se, hogy kifürkészd magad.
Lehetsz te még bármi: tanult, ostoba,
illik-e rád, vagy sem sorsod lábnyoma –
zsebedből kicsórják szerelmedet, szavad.
Döcögött a vonat Siófokról jövet,
álmukból fölsíró gondjaidon ültél.
Összehányhattad volna az egész fülkét.
Szoríthatta teli torkodat gyűlölet,
megcsalt a mámor is, elillanó tündér.
Lázadozgat mindenki nyalkán, kevélyen,
elég aljas, a fény fonákján hogy éljen –
akkor írj, ha villám vág, elektrosokkol!
Taszítsd őket bátran, szabadulj meg végre
menetrendszerinti bujtogatóidtól!
Lázadások istensége ellen lázadj!
Roncs nyelvedet slágerdömping dózerolja,
elhordják alólad, árvíz viszi házad,
rózsa rázza öklét, zúgnak a fűszálak.
Ájulásba reccsen farakás és borda.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.