Pupillám lefullad
Vonatfütty hajszála ragad számra,
fogra lerakódó nevetés.
Vaddarázsdöngés ínyemet mássza,
nyálmirigyet bolydít, lepetéz.
Arcomon fénysávos fekvőrendőr,
megnyúlik előtte árny, féktáv.
Pupillám lefullad, húsz évemtől
szűkül, kerregő messzeség vált.
Ritmust avarkeringőbe öltve,
beszédem kibontva hazámul,
sodronyinges ősz mögöttem csörtet -
megkoccant, tükörből kibámul.
Hányás penészedik kabátomon,
alkoholszagú légy leng körül.
Amim van, teli szájjal átkozom.
Hűlt csókot kötök fel díszövül.
Hatása elmúltával a bánat,
mint a szesz, kiürít, felejtet.
Jobb akartam, bölcsebb lenni nálad.
Szemöldököd megvág. Elejtem.
Két szemed a többi mellé fűzöm,
giccses bizsu, bók is kapható.
Mutasd magad, van-e, mid lenyűgöz?
Irigykedve körbeállt a hó.
Tölgyes int magához levelenként.
Íves hullásait szerkesztem.
Dőlő törzsek tartják meg az estét,
árnyát vesztve megszédül testem.
Irdalt kéz, amit félt apám tőlem,
október takarásába áll.
Idejét én karéjoztam, törtem.
Kisikló penge a láthatár.
Ugyanarról hallgat minden éjjel:
rossz sofőr vagy, pancser. Szerelmes.
A végtelen mélyét sose érzem,
önmagához mérten teremt meg.
Levéllégcsavar zúg, pörög ki rád.
Varjúcsőrtől évszak átszakad.
Társnak képzelt el megannyi világ,
ínycsiklandó, mesés árva vagy.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.