Elszivárog jövőm
Ilyenkor kihagy az idő szívverése,
mutató se moccan: egyedül vagyok.
Legyint rám, fintorog a lehet, a mégse,
csöpögtetik belém a jégcsapoldatot.
Elszivárog jövőm, teliholdam,
puha pirítóson így fogy el a vaj.
Fölkelek, lefekszem. Mondtam amit mondtam,
az se hallgat meg, ki szeretni akar.
Rád nézek, kozmikus közhelyeket írok,
felhőkkel mosakszom, borotválkozom.
Savas bódulat zsong, lúgozott papírok –
földre billen, csattan szilánkos mámorom.
Lombzúgások elmét söprögetnek,
csillagozó vodkakólám sustorog:
széjjelfröccsen az éj. Órám csörren egyet,
pezsgőtablettaként buzog a napkorong.
Jó így. Márványcsíkos, ódon filmeken
nézem csak a várost. Didergek nagyon.
Deres fűszálakon henyél a hirtelen,
zsiráfsörény serked ábrándos ágakon.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.