A parlamentre néz lakásom
Amíg ez a ház nem a miénk –
idézem föl egy rekamié
hepehupáin henteregve,
ablakom néz a Parlamentre.
Hónapos szobám rózsadombi,
ide vetődtem eldadogni,
hogy ez a lakás sem a miénk,
csak itt élünk e bérleti év
lejártáig, ha pénzből futja,
jegyezd meg jól: Zivatar utca.
Négyzetét méri aranyáron –
a Parlamentre néz lakásom.
Mondtam-e már, mit látok innen?
Én mindenkinél többre vittem!
Nem egy boltív, kupolarészlet,
zsalugáter vagy kapubéllet –
megillet az egész homlokzat,
színleg lábam elé omolhat.
Távcsövem pásztázhatná, ahol
miniszterelnökünk kihajol,
s fürkész egy galambszaros ereszt:
szebb panorámája sose lesz.
Engem akkor se lát, ha látom –
a Parlamentre néz lakásom.
Rendszerváltások, államformák
kupolánk vázát átragyogják,
át az indigó ég íveit,
évszakokat szel, szakít, hevít
belőlük pára, csillag – hevenny
Zivatar utcán tombol a menny.
Lezser rezsim vagy rezelt rezon
köphet rám, úgyse veszem zokon.
Priccs reccsen, zöttyen céda éra:
seggre ülök, a magaméra.
Király és nép egyként harácsol –
a Parlamentre néz lakásom.
Törvényen kívüliként kincstár,
tőzsde, jogszabály el nem inflál.
Be nem bifláz a történelem,
verseimet mind elégetem.
Nem írok alá senki mellett,
piedesztálra sem emelnek.
Egyebem sincs, mint a távolság,
hol egy Parancs se hatályos már,
de hírt és színt párákon átszűr
a teagőzzé lehelt, lágy őr.
Emlékeimet abba mártom –
a Parlamentre néz lakásom.
Szűk lépcsőfordulóin ha jössz,
beroskad erőd, mint sárga lösz.
Kiszalad tüdődből is a szusz,
mire lakásunkig hazajutsz.
Nagy bútorokat, ahogy lehet,
erkélyre húztak föl trógerek.
Mire a pianínó felért,
bezúzták korlátunk üvegét.
Mire a hold is helyre került,
csillagosra tört éji egünk.
Erkélyem poklokkal határos –
a Parlamentre néz lakásom.
Mire a hajnal int, értem nyúl,
elvékonyodik, mint gyűrűsujj;
városunk abroncsában csúszkál,
lehámlik opállá, azúrrá.
Így tűnök el dolgaim nélkül,
bőröm a széllel összekékül.
Utolsó könyvemet koldusnak
dedikáltam, hozzá fordulhatsz
recenzióért, ha tavaszra
hólé ereszbe nem olvasztja.
Vélem héderel éjszakákon –
a Parlamentre néz lakásom.
AJÁNLÁS
Koldus, te Budaörsi úti,
ezt a telet, így-úgy, de húzd ki.
Tiéd utolsó könyvem s borom,
többé nem emészt földi porond.
Panorámába felköltöztet
ura nevesincs erkölcsöknek;
testtájaimat terrakotta
hegyháttal együtt elrakodta.
Világomat ingyen kiadom,
felülértékelt, kicsi vagyon.
E kilátást néked ajánlom:
a Parlamentre néz lakásom.
Ez a mű a 'Albérleti fordulónap' című kötetben található meg.