Más életét
Az apró dolgokat, csak azokat nehéz.
Könnyű belátni a nagy igazságokat,
őszi rögről rugaszkodó varjak reptét.
Csillagmandinertől riadtak az esték.
Minden búcsú, futó köszönés végleges.
Dühödt kézfogás ráz hamis felismerést.
Cserépben marék táj, ujjak közt szétpereg,
szemem belvizét szivattyúzzák vérerek.
Ház helyetti ház, ember helyetti ember.
Pótolhatatlan, lekésett tapasztalatok.
Isten hunyorgó szemembe nézni nem mer,
az üresség szelét zúgatja november.
Jöhetne már öröm, szavam se lenne rá,
szó sincsen a szóra, könyvbe kapaszkodom.
Bennem zengené himnuszát kert, vasbeton.
Más életét élem rímtelen napokon.
Amit írnom kéne, megírják az álmok,
amit pedig tennem, nélkülem történik.
Dublőr szerepemet lekésem, túljátszom,
mozdulatok útvesztőiben kószálok.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.