Mértani csönd
Táblánkra háromszöget rajzol a fény.
Mértani csönd korzózik a teremben.
Szempillafrakk táncol padok tetején.
Bohóc-tükröm mását, magam kinevettem.
Odakinn krétaporban a nyárfa,
föld alatt patakzik visszeres, vén térde.
Remeg,
foszlik,
felhősödik lombja -
kiszakad az égre.
Lásd, itt vagyok. Mosolyogj rám. Vess meg.
Közhelyekben: keservemben ázom.
Súlyosul a füredi kontyos meggyfa:
édesebbé pirkad meg az álom.
Teremtget vak, temetői rend.
Sírok közti mozdulatok
csokrok mellől kelnek viadalra.
Harang bong, templomtorony kileng.
Keres a Nap, szememet szivárvány
utcára hulló tincse eltakarja.
Kinézek lenőtt, árnyas hajából.
Mindegy, hogy itt vagyok,
vagy akár épp bárhol.
Emlékében elszáradt vetemény
híres körforgásait megtermi.
De jó lenne csillagokat szedni,
meggyet magozgatva szerelmet vallani!
Ablak kitárult zajából fogy a fény:
órám tücskölését már alig hallani.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.