Tejutak porában
Ablaküvegnek nekifeszül
a tavaszi szél, a góliátvállú.
Napok óta ömlik az eső,
minden utca kilefetyelt vályú.
Csillagok megpihent csordáján tűnődöm.
Szavaimat kutyám számból kiszagolja.
Álmomban együtt tereljük a nyájat
tejutak porában a csillogó Pokolba.
Előröppen a szúnyogos hajnal,
felszippant mindent, mi gyenge, mi árva.
Szememben éjjelek alvadt árnyékával
kibuggyanok az üres napvilágra.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.