Időtlenül
Időtlenül ketyeg sok óra csendje.
Vörös hangon halottak játszanak.
Peregnek tollamból olcsó szavak,
voltam vérrögök kőtörő fegyence.
Rugdosna lábam sárba, porba vetne,
ám sejtjeim sziklában alszanak.
Megfojt keze, kékre fagyaszt a Nap:
vén árnyékom, ugyan, hol is keresne?
Múltam jegéből néhány csepp szivárog:
zápor vak függönye sötétbe von.
Emlékeim apró, éles szilánkok,
jövőmre tükörré ragaszthatom.
Jártam-keltem mértékével kivárom,
mellém szegődjék isten, oltalom.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.