Kóla és bor
ditirambus a Halhatalan Dionüszosz tiszteletére
Légszomjas csókot nyitván az időt kivedelték,
és az utolsó cseppig üres kólásflakonokból surran a pillanat is, de beszippant
vákuma vágynak,
újrapalackozzák hiszen eltisztított csókjaikat. Majd
lantatván tekerik, csudajó érzés: ez az új kupak új lehetőség,
nyelni a drága nedűt, buborékot ereszteni. Egyre böfög, habzik, ma a harmadik immár,
marja vörös garatát mindőjüknek, terelik le az elmúlás keserű zamatát, túl-
tengve gyomorsavaikban.
Nyár van, nyár, ami elmúlt, elmúlt, azzal nincs ki törődjön!
Mégse tudom, mibe fogjak:
annyi szemétrevaló üditősflaskát spájzolt be az élvezetittas temperamentum -
itt az idő teletölteni borral!
ÖN BÁRMELY DEMIZSON BARIKOLT BORT ELSZOPOGATVÁN
BALGA HALANDÓSÁGGAL IGYEKSZIK PERTUBA MÁMOROSODNI
Asztalomon szaporodnak Villány zárjegyes illatozói,
s három korttyal gargalizálnak daktilusonként.
Benne lubickol a teljes Olümposz, megszemlélni se virrad erőm, míg
puttonyosan szüretelnek, szőlőfürt himbálódzik fülükön hevederként.
Szilvamagot katapultálnak pezsgő seregélycsapat ellen,
vijjog ezer csőr, hátukon isteneink duhajognak,
lő a dugó, parafája kilódul - vonz a lesrófolt paszkál szárnyakon ámorozó, örök égilakókat.
Búzakalászhaju Démétert vodkával itatják,
Aphrodité keblében calvados erjed,
Posszeidón unicumra bukik, gyógyul reumája,
vashorgos szigonyán hedonizmusról cimbalmoznak deli múzsák.
Könnyü nekik! Nem halnak meg sohasem, nőttön nő izmuk, a hírhedt.
Árnyékot vet utánuk virgonc sárgarigófütty.
Ó, de a lényegről, arkhét magyarázó mozdulatokról mind lemaradtam!
Nem láttam, korhadt a diófánk, tízezer elkönyvelt levelét bekaméleonítja,
majd le rögökbe lebegteti nap nap után valahány kéjsóvár hemperedésük.
Nem lehet, az lehetetlen: meghalok én is! -
Mert vizicsúszdának bekötött ereimben nem kanyaroghat csak COCA-COLA!
Kismutató kaptat föl délre, pihenget -
szusszanjon, térjen nyugovóra!
Nagymutató kaptat föl délre, pihenget -
szusszanjon, térjen nyugovóra, amíg veritéktől
elburjánzó arcomon izzadtságcseppet boronál akadály nélkül laza szellő,
s bőröm alatt a besúgott szó meghájasodik, nekiduzzad!
Megráncolt szívünkön cserzett gyásznak hetvenhét bikabőrét felhasogatnám,
ám ez az eggyetlen tett, mely még átéltetni reméli szerelmem,
bárha vagyonba kerülnek másoktól kitanult kellékei. Mondjátok, vajon itt lelem-é al-
konyba hanyatló strandok lánynevelő fövenyét, dús lanka-idomját?
Véletek én felhőtlenül évődöm, kacagásaitokban megfürdök, recsegő tük-
rében a testét épp belakó kamasz így grimaszolgat.
Haj, de lekésem a két mutató rafinált össz-
játékát, néhány begyakorlott cselt szigorú pillantásom nem okíthat!
Ej, ti haszontalanul helyetek kereső mutatók, úgy
képzelitek, hogy öröktől lévő isteneinket
átveri fortély?! -
Hullám verdesi, csapja a gát köveit: Xerxész korbácsa robajló
Hellészpontosz partjait érvén.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.