Füredi elégia
Vitorlásvasak szívják a Balaton vizét,
szúnyograj a vért falam fehér asszonyából.
Egy nő és egy férfi most oldja, szereli szét
árbocuk kötését, megrögzött arcvonásom.
Hajótestek tömik a gyerekkori öblöt,
bomlik a gát, partvonal feszes nadrágszíja.
Szemem bár szőkül, apad, ártérbe kiöntött,
mély merülésű felhők súlya kiszorítja.
Annyi hajó ring, tóba nem fér tempózásunk,
eltelíti a Charter- és Oktatóközpont.
Szúnyogsajka: hűtőmágnes, felejtés-fátum.
Felszínre tapadt lárva. Szárnykezdemény, fölvont.
Német turisták vérét győjtöm, szuvenírbolt
nyílott teraszomon. Emlék vagyok, korai.
Enyém volt régen Füred. Volt így. Ugye, így volt?
Visszhangzott tőlem a kert, bennem Csokonai.
Hajókürt szól, dudálás, biciklicsöngetés,
fék csikorog: gyalogost gázol el a Porsche.
Zebrákat zsákmányoló Jaguár közbelép.
Eötvös Károly a bakon ül, nem ír egy sort se.
Szívem ajtó nélküli csend: öltözőkabin.
Józanodj, napozó, vetkőzz véredről borra!
Lézerez alkonysugár, fog az ultramarin,
belépőt se kér, vadkacsának néz a porta.
Senki lehetek, hol valakik fennhéjáznak,
jólesik, hogy buldogok hattyúnak se hisznek.
Nem ültetek fenyőt a Tagore-sétányra,
puccos verslebujból kipenderít az ihlet.
Hová tűnt a kőszínház? Kő kövön nem maradt.
Uniós ellenőrök, a Hiány Urai
jókait kanalazzák: reformkori rabatt .
Kofából bártenderré képzik át Hurayt.
Megvizült fehér ég, frissen meszelt úri lak:
költözik a polgár viasz-panoptikumba.
Újul az óváros, de nem Kisfaludynak –
valahol itt kószál: véremben-é, ki tudja?
Házasított, új fajták: Caber és Cabernet .
Percekben aszúsodó, lopott mézeshetek.
Szemelt eső seprőjén ágyazódik esténk –
Lelléről lízingelt rizlinget ízlelgetek.
Ez a mű a 'Albérleti fordulónap' című kötetben található meg.