Nem indultam
Lakkcipős ünnepek törik föl a sarkam,
ölelésedből nincs kibontakozásom.
Bár lehetett volna, csalni sose csaltam,
nem indultam feléd hetedhét határon.
Kicsöng, zúg a fülem. Hívásodra várok.
Zakóm zsebében, ím, gondok, színházjegyek.
Gondolatom kopott, derengek, homálylok.
Sírtál. Én meg hagytam, hazaengedtelek.
Szétpattanó forgács, mennyi, mennyi csillag!
Tonnás távolságod holdrönkön aprítom.
Érettségi tablónk barnított bariton –
szoknyád fejszeéle suhintja csak: itt vagy.
Ablaknak csapódhat erre tévedt hó, méh,
fürkészdarázs fészkelt rozzant zárainkba.
Tántorgásainkról hallgatnék is, szólnék,
töltőtollam karcol, beszárad a mintha.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.