Nem segíthet
Ez a rekedt vers is önmagamnak szól majd,
akire anyám oly büszkén ráhagyott.
Húsom, csontom, lelkem mind magának óhajt,
így vagyok magamnak kiszolgáltatott.
Be kell látnom végre, nem segíthet senki.
Ez a vers is csak káprázat, hiteget.
Kinek titokra, könyörgésre se telik,
annyit ad, amennyit neki fizetek.
Más is lehetnék, másként is lehetne.
Ha valahogy megszólalhatnék!
A csönd rászáradt számra, istenemre,
dal se száll, torkomba hazatér.
Fejem fölött pávafarok-ernyő,
visszahőköl futtában a tér.
Galambokat etetek kezemből,
tett nem marad, idő van elég.
Árnyukat a fák utamra ejtik,
verebet gyűr, szemetel a szél.
Fizetnék én bárkinek, de mennyit?
Szemem kivájja éj-seregély.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.