Hajnali kóborló
Leszázalékolt erdőkerülő,
vánszorog fölfelé a Nap.
Ébresztenek másnapos szelek,
pirosra suttogják arcomat.
Sorokba tuszkolom magam,
zúdul szikrázó gyorsvonat:
tam-tatam, tam-tatam.
Elrejted köldököd holdját,
kebledről az édes csillagot.
Kakastorokkal kurjantanék,
de galambokra hallgatok.
Madarakkal pelyhes szavam,
röppentem szívem ritmusát:
tam-tatam, tam-tatam.
Járdák margóján kívül
taposok tócsás mondatokat.
Égre vetül a város,
delfinhátú, esős utak.
Zsebemben telelő színekkel járok,
fröcsköl, kattog egy kerékpáros:
tam-tatam, tam-tatam.
Most rángatod ki szívemből
az utolsó sátorvasat.
Testemben vadkempingezik
a vágyakozás, volna rab.
Tavaly ütöttél tábort,
fülembe még nyár szólt:
tam-tatam, tam-tatam.
Ablakok megvasalt mosolyának
nekiütődöm, szemembe mar:
kockaházakkal sakkozik a fény,
ág-bogas fák érrendszere takar.
Orrom tisztuló vére elered,
kabátomra piros ritmus csepeg:
tam-tatam, tam-tatam.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.