Talicska, születésre
ad notam Kormos István
hasából kubikostalicskának
tenyérnyi agyagra kipottyantál
keserűfű és hamvas szeder
futott össze hogy felköszöntsön
falvédőn tósztos szájüregben
melyik anyádtól ükanyádtól
kaptuk örökül nyiszorgását
ennek a partokat pártákat
elhordó kismamaruhának?
kiből ágazik honnan ered
lassú köldökön korongozó
hordalékkúpot gyömöszölő
kantárszárba kajlán kepeszkedő
a furikot nyelénél fogva
tótágast billentő vasmarok?
lecsapolt cudar zsombékosból
folyómederből kihempergettek
pionír töltésen túlra hordtak
fordulj termőre ha úgy esik
ha meg nem Isten azt se bánja
hajtasz-e tormát szagos mügét?
szakad-e mag vagy reped-e gát?
kapok-e sérvet a homokzsák
cipelésétől s becsípődök-e?
völgybe ér csippen-e piciny szike
mi jégbordákat hasítva át
tárja föl tavasz zöld derekát?
füst szépre száll hó sárba hull
sárból patak forr páradús
pernyeként szép pillangózik
barázdában hamvadó csikk
s a napot emelnénk föléje
csatárlánc adja kézről kézre
amíg a hold véreden átér
méhed buzgárjától az ártér
elömlik beomlik te ősanyag
kitöltelek bár én formáltalak
kit röghöz kötsz hozzád tartozhat
gátat sem szab föl sem tartóztat
inam húzódjon haskérgem törjön
beléd váljunk eggyé földben s földön
mély vadonodban elgazosodnék
ne gyúrjon zsír ne szaporítson fény
kristálycukrodat csalán csucsor
zsigereli hát ki ne kotord
bogukból utolsó szemcséidet
ne táplálj minek feszíteni meg
nyűni szőttesedet gilisztánként
tűrd hogy tenyésszek zsurlószálak
rostjain szöktessem föl lázad
árokpartodba gyökereim
a hajszálcsövesség rendje szerint
folyókat visszacsatornáznak
csak művelés alá ne vonjanak
savaidat vak nyirkokban szórd el
porladj ne sűrűsödj koholt anyag
leszel szavamra kavicsból sóder
sóderből beton betonból város
vashiány vasas öntőformákhoz
sín fekszik rád hogy kettészeljen
sokszorosítson tájat földszelvényt
lápokat lapokat fénymásoló
kattogva kiköpdös köbölenként
hús-vérré magzunk csavargóvá
ki nem kaszál nem ás nem gyomlál
szoborrá nézlek szobrásznak láttatsz
Bazaltorgonám Tanúhegyhátam
körvonalazódsz dús kőhalmokban
mit lefejtek az lényeged ott van
álmom utolsó kőfölöslegedben
áldott hasadból öledet kimetszem
kubikostalicskán Vénuszom Bálványom
elring az anyaöl mélye hány vékát nyom?
Ez a mű a 'Albérleti fordulónap' című kötetben található meg.