Úton vagyok
Úton vagyok a fogorvoshoz.
Kezemet zsebre vágom,
fejet hajtok a fák előtt,
szempillám hegyén álom.
Faggyal tüzesre megpatkolt
bakancsomat nézem:
lábnyomom hóra vasalom;
megcsúszom a jégen.
Itt-ott hullámzik a föld:
fodrozódó levelek.
Isten erdőket szellőztet,
rázogat, tereget.
Összehúztam magamon
a metsző, hideg csillagokat.
Idő vonszolna testemből,
csábít, kicsalogat.
Oltalmazó fák odvában
sztrájkol az irgalom,
hamuban sült szavaimat
csikkekre harapom.
Naponként megy össze a fény.
Napok óta alig alszom.
Gyanakodva közelítget
egymás felé hajnal, alkony.
Ez a mű a 'Hazáig látni' című kötetben található meg.