Kezdtem volna az időjárással?!
Kezdjem megint az időjárással?
Mint mikor az irodalomtól akartam valamit,
nem éppen ártatlanul?
Versben szólták el magukat a hétköznapok,
és hogy haragudtam rájuk,
mert elírták előlem a kaméleon-évszakokat,
akár a jó öreg Martin,
aki elitta Némethon elől a sörhasát.
Talán a mai időről nem írt emberfia,
se nyár, sem ősz, az óra körül másodpercek
legyeskednek,
de csak én lézengek a sorok között,
mint iskolakerülő a szabadság határában:
át is lépné meg nem is,
mert nem akarok hazajutni ezzel a verssel,
vigyen bárhová, csak haza ne,
nem merek senki szemébe nézni,
nem kell a katarzis.
Mondják, hiába sikerül rosszul,
attól még ugyanazt érzem,
mint J. A. az Óda után.
Meg tudná-e mondani valaki, hol szúrtam el?
A legelején? Kezdtem volna az időjárással?!
Vagy a kötött ritmus segíthetett volna?
Mielőtt írtam,
minden vers ellenszer volt a korra,
ma minden versem mintha más kor
ellenszere volna.
Mielőtt ismertem a lányt,
az utcákon, filmekben elcsattanó,
enyém volt bárki csókja,
ma minden csókom
mintha másé volna.
Mi hát az enyém? A választás joga?
Ius degustationis… hazudni latinul
könnyebb, de hallgatni: magyar.
Milyen egyszerű a rossz, ha beleszülettél!
És ha magadnak köszönheted?
Aki a csillagmenetekből kicsavarta a Földet,
azé a felelősség.
A sivatagban Kheopsz piramisa
egy fényképre fölfér.
Szűk városainkban apró templomok,
mégsincs sarok, se szeglet,
ahonnét téged, Uram,
szemmel bekeríthetlek!
Ez a mű a 'Rádnyitva ablak, ajtó' című kötetben található meg.