Ami közös
Fák őszi mozaikja,
ébredésem roskatag.
Bepakol, ki, majd vissza
tekintetet, kosarat.
Csakúgy, mint odahaza,
hol érte vagyont adtam,
egyszerű a Hold. Hasad,
hasonlik hasonlatlan.
Mért kellett ide hoznod?
Egyedül is jöhetnél.
Átlelkesít, kicsontoz
osztatlan ősközelség.
Egy férfi sem ér annyit,
gerincfény borzong, reklám.
Hozzám ki megtér halni,
kül- és belföldet vet rám.
Élni mindig jobb másutt,
nincs örök én, örök te.
Vonszolom árnyad, fájdul,
gyönyörről hull gyönyörre.
Jól megy hozzád a világ,
nevemmel hordd el bátran!
Lesz, ki rámismer, ki rád,
édeskettesben, hárman.
Ami közös, latolgat,
kié legyen kevésbé.
Karomnak vagy karodnak
nem érzem ölelését.
Anyám óvna, hazahív,
most beszélek vele pont.
Szív földeli szavait,
pulzust csörrent, telefont.
Ez a mű a 'Rádnyitva ablak, ajtó' című kötetben található meg.