Kísérleti fiatalok balladája
Mint utasülés, mit hajléktalan hagyott hátra
illatlicitre döccenő hajnali villamoson,
s helyezkednek körötte süppedt, fintorgó szájak,
hová szavad nem huppan semmilyen előjogon,
ám le is telepednél, épp ott, hisz mit se sejtesz,
ha figyelmed nem rándul egy másik arcidegre –
úgy hívogat a költő hűlt helye, kipárolgása,
követed hosszan, vesszők kidőlt mérföldkövein
mérsz megvilágosodást, szlalomozol átbucskázva
örök tabui közt, egyet se mersz földönteni,
míg beveszi kar alatt forgás, áthajlás hajtű-
kanyarját, jobbra sodródsz, pegazusán balra dűl…
bagózol lobogó hajjal zárójele balkonján,
s pontot, anyai köldököt kerülgetsz, mint aki
gép helyett rákötheti légzését valaha is,
kockaház-szemében kockaházait kipakolná. –
Ennél a sornál csettint, robotköltőre kapcsol,
elrugaszkodik a vers minden földi kalandtól:
én ezt a változatot egy tollvonással áthúztam,
gyűrűmből és autómból kioldott téli azúrban
igyekszem föl a Várba az anyakönyvvezetőhöz,
születésem kivonatát kabátom alatt őrzöm.
Félbe csak nem hajthattam, hótól óvandó betűrtem,
sűrűn szivárgó hólé tünteti el a betűket,
nevem tintája folyik, repedt teknőből gépolaj,
tisztába kéne tenni, olyan az aszfalt, épp olyan.
Hószemcse-radírozás papíromba beléveszejt,
homokkristályok kötik olajomat és véremet.
Moszkva tér nem vesz észre
fönnakadt szemfehérje
sziluettemre kényes
Kútvölgyi csempefények
hordágyat tolnak mintha
nem is olaj vagy tinta
magzatvíz folyna kisma-
ma csöppen álmaimba
Felzavar révületemből, nagyot zökken a várbusz,
kocsimat vágta tropára ilyen fenevad kátyú,
szemben egy hajléktalan issza ki tablettás borát,
erkélyén nagyot slukkol egy elmosódott látomás.
Be fogok jelentkezni áprilisi esküvőmre,
nincs messze, néhány sarok, nem szabad betojni tőle.
Minek az a fránya gyűrű, minek, ha most nincs rajtam,
harmadszor öntik újra wagneri birodalmakban,
két ötvöst vitt a sírba: mi szerelmünk jelképezi,
olyat hét nap, hét éjen át se tudtak készíteni.
Elfogadják-e vajon sérült igazolásom,
lovatlan vőlegénynek van-e helye a páston?
Lehuppansz ama székre, mit nemrég én hagytam el,
egyikünk hitelt törleszt, svájci adósságba ver,
másikunk fizetését lakatosműhelybe hordja –
arcunkat összecseréli április sültbolondja.
áprilisnak bolondja
felmászott a toronyba
szakállas de van kontya
kelengyéje skót szoknya
Kísérleti fiatalok vagyunk antik kanapén,
ízlelgetjük egymás nevét, alig érzem magamét.
Íme, a barokk terem, biankó-életről számla,
tekintet, tükör, ablak fényein villan föl mása.
S mint egy könnyed Chopin-etűd, hó hull. Nincs, mi főtene.
Kisült hegyű fák merednek – ágak áramszünete.
Villamosra várunk régen, híre, hamva, üszke se,
kocsiszínbe közlekedett, Budagyöngyén hűlt helye.
feketedő áramszedő
kocsiszínben szenderedő
elővezeti a rendőr
fagyhaláltól meg se rendül
Ez a mű a 'Albérleti fordulónap' című kötetben található meg.