Ha holnap sem írok
Akiket meghívtunk, aludtak,
bőrüket borgőz pácolta.
Odakozmált hagymaszagukban
hajtottam fejem álomra.
Zsírba mártott kenyérbéllel
tömték gyomrukat asztalomnál.
Ágyaztál mindnek, volt elég hely,
maradásukhoz ragaszkodtál.
Vetkőztettelek, mint a verset,
mi helyett más programom van.
Te félszavakban szeretted,
én hosszú körmondatokban.
Testünk mindenen már túl volt,
nekiszorítottál a falnak.
Átöleltelek hátulról,
ha holnap sem írok, elhagylak.
Éjjel mögüled ki nem láttam,
árnyad a falon földagadt.
Egyszerre fordultunk az ágyban,
ha elzsibbadt féloldalad.
Lopva hagytalak magadra,
de fölriadtál a zajtól.
Mire toll, papír akadna,
rámnyitod a konyhaajtót.
Tányér, pohár az asztalon,
ha nem fekszem vissza, haragszol.
Ezt a verset abbahagyom,
mielőtt kiírlak magamból.
Ez a mű a 'Rádnyitva ablak, ajtó' című kötetben található meg.