Ballada letűnt és eljövendő korokból
Belökött tömlöcretesz,
csikordul villamos remízbe.
Járőr köröz, el ne eressz,
bilincsbe verve bevinne.
Vigyázni minden szóval,
melyikkel együtt hálunk.
Aláaknázott sóhaj
sodronyán rugózik ágyunk.
Hajlékony szél lejti táncát,
kimelegszik, fullad: őszeleji.
Sűrűsödik szabállyá,
hét fátylát egyenként leveti.
Színről színre hárít át,
göngyölít nyárfám múltat:
ével, évül a számítás,
áfát áfára hullat.
Óda hoz adóhoz ihletet,
megsarcolna múzsa, policáj.
Legitim intelmet illeget:
kilencfarkú macskán kornyikál.
Amennyit lopok: fizetek,
áldozófüsttel juhokért.
Tarolnak búzát, tizedet –
patkóveréstől poroszkék.
Hold árnya porzik hulltában,
fejetlen tálcáján nyers csemegék.
Hangyák folynak hosszan utánam,
kidőlt fűszálakból fekete vér.
Ez itt a Gecsemáné,
vajon mit tennél, mit nem.
Egy tőről metszett szándék:
megfeszít – megfeszítem.
Ne engedj menekülnöm,
ha fényszórókból kisétálsz.
Szirmonként lefejtve bűnöm
virágoznak el szirénák.
Kényszerzubbony feszül, szélcsend,
fám ripacs pantomimben.
Béklyózott súlypontja éppen
árnyáról lelkemre billen.
Furatosnak tartom a hátam,
talpig csillagban, kurtavasban.
Halálomban hazátlan,
hazámban halhatatlan
Hóhérom bárdja lesújt,
koponyám koppan hold kövén.
Roppanj csillagokká, tejút,
alkotmányig nyílj, csonttörés!
Ez a mű a 'Rádnyitva ablak, ajtó' című kötetben található meg.